Deae Projekt - Az Istennők Tánca - Savaria Karnevál 2024
Amióta tavaly elkezdtem tanítani is a táncot, természetesen foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy egy csoporttal színpadra is lépjünk. Mivel a tanítványaim szégyenlősebbek - mert valljuk be a hastánc megítélés sajnos nem az, amit szeretnénk, így érthető, hogy azt, hogy az ember hastáncol, úgy kell felvállalni és az arra kapott reakciók nagyon vegyesek és sokszor egyáltalán nem kedvezőek. Idén januárban azonban azt az álmomat húztam ki megvalósításra (egy kis rituálém során), hogy színpadra állítsak egy csoportos koreográfiát.
De a kiírásomra nem igazán érkeztek jelentkezések, így már kezdtem elengedni a dolgot. Azonban felmerült bennem, hogy mivel a tanítványaim továbbra is lelkesen táncoltak, hogy nem muszáj felfedniük az arcukat ahhoz, hogy felléphessenek. Ezután nem sokkal pedig írt Kamilla Oriental, (akivel alkottunk már együtt, csak mint fotós és modell, táncolni még nem táncoltunk közösen) hogy érdekelné a táncos projekt, amit meghirdettem. Őszintén, bár Kamillát barátnőmnek, nem csak táncos kollegámnak tartom, megtisztelő volt, hogy szeretne együtt táncolni, mivel nemcsak a fotós alkotásai csodaszépek, de táncosként is felnézek rá.Kamillával kb 2 este alatt összeraktuk a koreográfiát - olyan szépen passzoltak össze az elképzeléseink, ötleteink, mintha egy szétszóródott puzzlet kellett volna csak újra összerakni. Az egyetlen gond az volt, hogy nagyon komolyan vettük magunkat és egymást (jellemzően a hasizomlázig nevettünk). A ruha, fejdíszkiválasztás is simán ment, nagy volt az egyetértés a négyesünkben is. A "lányaim" pedig olyan lelkesen, szorgalmasan, alázatosan és kitartóan gyakoroltak, készültek, ami teljesen meghatott. (Természetesen velük is halálosan komoly volt a próbafolyamat egésze. )
Ahogy az első számom után felértem átöltözni, az öltözőben nem voltak a "lányaim", kezdtem megijedni, hova lettek, amikor beléptek ők is - ugyanis addig szorgalmasan próbáltak még a helyszínen is.
Látni őket teljes fellépő díszben - az istennőkként, akiket hétköznap nem tudnak ilyen mértékben megmutatni - annyira csodálatos élmény volt! Ennek része volt az a négy pár a ruhánkhoz tökéletesen passzoló Tobischkataműhely - Üvegékszer fülbevaló, amit drága Katánk ajándékozott nekünk. Ahogy felrakni közösen az arany "tetoválásainkat" is. Meg is jegyeztem, hogy milyen szép pillanat ez és ők is egyetértettek.
Valahol ez is az egyik lényege szerintem a hastáncoktatásnak; a szeretetteljes közösség, amit létrehoz. Befutott Kamillánk is a színpadról, kicsit kapkodva elkészültünk és szaladtunk fellépni.
Úgy alakult, hogy volt még kis időnk a színpadra menetel előtt, így egymásra tudtunk hangolódni, majd elindult a menet.Bennem a büszkeség, a nyugalom és a hála volt a három legerősebb érzés a színpadon töltött időnk alatt. Az összemosolygásaink, a közös árnyékunk látványa és a közönség befogadása olyan emlékek, amiket a szívem egy nagyon szépen díszített zúgába tettem el (természetesen a közös alkotási és próbafolyamat mellé).